A Psychology Today cikkében két tábor csapott össze:
Az egyik vélemény szerint az USA frissen megválasztott elnökére legalább három személyiségzavar DSM kritériumai illenek: nárcisztikus személyiségzavar, antiszociális személyiségzavar és paranoid személyiségzavar. John Gartner pszichológus szerint a DSM-V kritérium rendszere lehetőséget ad arra, hogy pusztán a megfigyelt viselkedés alapján diagnosztizáljunk.
Példája szerint: "amikor Trump azt állítja, hogy többet tud az ISIS-ről, mint tábornokai, akkor a nagyszerűségével kérkedik." A saját fontosságának, teljesítményének eltúlzása nárcisztikus személyiségzavar egyik tünete.

Amikor megkérdezem a szülőket arról, hogy mivel tölti a gyermekük az idejét, és a válasz az, hogy „számtógépes játékkal”, akkor azonnal egyértelművé válik, hogy nem tudnak válaszolni. 





Kylo Ren fénykardok sercegése közben Reynek feszül, tanítványának akarja fogadni. „Én megmutathatom, hogy mire képes az erő”. Rey tekintete ekkor egy másik világba téved: szemtanúi leszünk, ahogy főhősünk befelé figyel, lecsendesül a környezet, végül nem marad más: csak ő és a lélegzete.
"Szia! Mit gondolsz a gyógyszeres kezelésről? Mármint tudom hogy pl.: Amerikába előszeretettel tömnek mindenkit gyógyszerrel. Személyes tapasztalatom alapján viszont, a lehető legkisebb dózist adják, és inkább a pszichoterápiát helyezik előtérbe (mármint ezt itthon Magyarországon."
Pszichológusként az angol egészségügyi politikára mindig vágyakozó szemekkel néztem. Felismerték, hogy a gazdaságot jelentősen megterheli a depressziós megbetegedés. Gondolkozzunk logikusan: a depresszióban szenvedő munkavállaló nagyobb arányban megy betegszabadságra vagy jelentős hatékonyságcsökkenéssel tud dolgozni, ha egyáltalán sikerül elhelyezkednie.