A Psychology Today cikkében két tábor csapott össze:
Az egyik vélemény szerint az USA frissen megválasztott elnökére legalább három személyiségzavar DSM kritériumai illenek: nárcisztikus személyiségzavar, antiszociális személyiségzavar és paranoid személyiségzavar. John Gartner pszichológus szerint a DSM-V kritérium rendszere lehetőséget ad arra, hogy pusztán a megfigyelt viselkedés alapján diagnosztizáljunk.
Példája szerint: "amikor Trump azt állítja, hogy többet tud az ISIS-ről, mint tábornokai, akkor a nagyszerűségével kérkedik." A saját fontosságának, teljesítményének eltúlzása nárcisztikus személyiségzavar egyik tünete.
A másik tábor szerint azonban etikai vétség pusztán a megfigyelésekből diagnosztikai következtetéseket levonni.
1964-ben született meg a Goldwater-szabály, "amely szerint az Amerikai Pszichiáterek Társasága megtiltja az elmegyógyászoknak, hogy nyilatkozzanak egyes közszereplők mentális állapotáról."
Steven Berglas szerint nem alkothatunk véleményt pusztán a nyilvános viselkedés alapján. Az is elképzelhető, hogy szándékosan teremt káoszt, hogy a végén megkösse azt az üzletet amit ő akar.
Allen Frances szerint- aki a személyiségzavar diagnosztikai kritériumait megfogalmazta, egy fontos kritérium nem teljesül: a személy nem jelez klinikailag jelentős szenvedést. "De Donald Trump másoknak okoz szenvedést nem önmagának. Viselkedése jutalommal jár."
Én a 2. táborral értek egyet, nem diagnosztizálhatunk önkényesen. Ugyanakkor Allen Frances érvét nem értem, hiszen az antiszociális személyiségzavar diagnosztikai kritériuma szerint jelen lehet a "lelkiismeretfurdalás hiánya, emiatt indifferens vagy jogos számára mások bántalmazása, becsapása vagy meglopása." (DSM)