Hat hónapja vagyok vállalkozó. Hat átkozottul szabad és gyomor összerántós hónapja.

Sokan ábrándoznak róla, egyesek megpróbálják, de a legtöbben csak összeszarják magukat tőle. Miért?  Tipikus válaszok a  „könnyű nekik mert vannak kapcsolataik… ebben az országban csak ez számít.” De abszolút kedvenceim között ott szerepel a „nem tehetem meg.”

Nem ezek a valós válaszok. Az igazság az, hogy baromi nehéz önmotiváltnak lenni és félünk a változástól.

Ha a megszokások embere vagy: reggel felkelsz, felteszed a reggeli rutin lemezt és hagyod, hogy pörögjön. Hagyod, hogy a napjaidat valami láthatatlan kötél ráncigálja tovább. Ezeken a reggeleken a rutiné a terep: rutin fogmosás, rutin öltözködés, rutin tömeg a munkába menet és rutin bosszúság. A szabad akarat utolsó bástyájaként posztolunk egy „már megint hétfő” vagy hastagnemakarokmunkábamenni képet. De előbb, utóbb mindenki változtat, mert a megszokott unalmas. 

Ha a vállakozó vagy, magadért kelsz fel. Magadért kellene munkába lendülni. De ha úgy tartja kedved, nem teszed meg. Nem lebeg ott a kritikus főnök vagy a féltékeny munkatársak szelleme, akiknek a rosszalló tekintete miatt inkább beérsz időben. És inkább nem kelsz fel. És ekkor fog rágni a lelkiismeret, mert tudod jól, hogy ha ezeket a napokat copy paste-eled, akkor minden rajtad csattan: te vagy a felelős boldogulásodért.

Vállalkozónak lenni nehéz, mert a saját lemezedet neked kell elindítani.

Önmotiválási tippjeim:

1. Az alapok: Az önmotiváltság fenntartásában az a nehéz, hogy magadnak kell megtalálnod a legfontosabb válaszokat. Le kell fektetni az életelvedet: tudnod kell, hogy milyen életet akarsz élni és hogyan.

2. Megfigyelés: Figyeld meg munka stílusodat, a számodra kedvező időbeosztást. Nehéz, mert ezt először az iskola szabta meg, aztán a munkahely. Megfigyeltem, hogy az elmúlt 6 hónapban a munkanapok és szabadnapok furcsa egyvelege alakult ki, ahol én szabom meg a hét dinamikáját. Így esett, hogy kiderült, hogy nem annyira jó csütörtökön dolgozni, ellenben vasárnap délután inspirációs roham tör rám. Nagyon nehéz volt levetkőzni a kialakult megszokásokat: pl.: este 6 után nem dolgozom, mert akkor már vége a munkaidőnek, az az idő jár…” Pihenő idő az jár, de nem akkor, ha nem dolgoztál egész nap.

3. Legyen egy terved. Tudd, hogy mi felé mész és tudd, hogy milyen apró lépéseket kell megtenni. Ha most nincs is kedved a nagy egészhez, egy-két apróságot csak meg tudsz tenni. Nekem sokszor nincs kedvem videót készíteni. Nincs kedvem a stúdió felállításához, nincs kedvem ahhoz, hogy annyi sminket kenjek magamra, amit egy beuty chanel-es lánynak a munkája. De egy facebook posztot összerakok, vagy egy skriptet szívesen megírok. Nem számít, csak tegyek valamit. Ez a legjobb fegyver a depresszió ellen is: mozgásban maradni.

4. Legyen társaságod. Akármilyen vállalkozásról is legyen szó, változatosságra szükség van, szükségünk van társaságra, változó környezetre. A legjobban talán ez hiányzott: a hely ahova mindennap elmehetek és ahol ismerőseim üdvözölnek, ahol váltunk néhány semmit mondó „hogy vagyot”, vagy „bazmegolunk” a szokásos dolgokról. De az emberek inspirálnak, felfrissítenek is, így meg kellett találnom a módját, hogy ne szakadjak el a szociális háló e típusától.

5. Maradj pozitív! Mindenki ezt tanácsolja, de bullshit, ha szó szerint vesszük. Nem maradsz örökké pozitív, vannak nehézségek. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, amikor negatív vagy. Amikor a menstruációs görcsök miatt fetrengsz, akkor sincs kedved semmihez, de tudod, hogy elmúlik. Nekem ez a maradj pozitív. Fókuszálok a célra és néha persze fáj.

6. Véget nem érő tanulás. A optimizmusom legfontosabb eleme: ha nem megy valami, azért nem megy, mert nem értek MÉG hozzá, de megtanulom.

 Még az íráshoz sem értek, még a saját hangomat sem találom. De keresem. 

#szeretemafuggetlenseget